Esti mese ovisoknak – Itt megtalálod az esti meséket!
Mátyás király meg a nád
Egyszer azt mondja Mátyás király kinn a réten az uraknak:
– De jó volna, ha megázna az a nád egyszer !
Nevetik a többi nagyurak:
– Minek annak eső, felséges király, mikor úgy is vízben áll?
Nem szólt semmit a király, de annál többet gondolt. Meghívta az urakat ebédre magához. Igen nagy vendégséget csapott. Volt mindenféle ennivaló roskadásig, de ital az egy csepp se. Fejvesztés terhe mellett meghagyta a király, hogy egy korty italt se tegyenek az asztalra, hanem minden vendég lábához állítsanak egy-egy nagy sajtárt. Azt öntsék tele finom borokkal.
El is mennek az urak a királyhoz. Sokáig nem kezdték meg a vacsorát, hogy jól megéhezzenek.
Mikor nagysokára asztalhoz ülhettek, hát nekik esik a sok szolga. Elkapják valamennyinek a lábát, ráncigálják le róluk a lábbelit. Valamennyinek bele kellett rakni a lábát a sajtárba.
Esznek, eszegetnek. Egyszer csak elkezd ám sugdolózni egyik is, másik is:
– Te! Úgy fordul, hogy még vizet se kapunk inni!
Morog a másik is:
– Csak azt nem értem, mi a haragos istennyilának kell a lábunkat belelógatni ebbe a sok finom italba?
Volt, aki az asztal alá akart bújni, hogy majd beleiszik a sajtárba. Hanem Mátyás szemmel tartotta őket, és olyan mérgesen nézett rájuk, hogy egyik sem merte megreszkirozni.
Csak beszélt, beszélt hozzájuk.
Végül mégis megszólal az egyik:
– Engedelmet kérek, felséges uram, királyom! Már ne tegye velünk ezt a csúfságot! Valamennyien összeesünk a szomjúságtól.
– Na látjátok – mondja nekik Mátyás király -, így van a nád is. Hiába áll vízben a lába, mégis megkívánja a nedvességet. Sose felejtsék el, urak.
A szél és a nap
Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a vita, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a Nap Szélnek:
– Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le válláról a köpenyeget.
Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta, előre-hátra a köpenyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget. A Szél és a Nap (népmese)Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpenyegből, azután levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.
– Látod – mondogatta a Nap a Szélnek -, hogy én erősebb vagyok, mint te?
A kiskutya neve
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az Óperenciás-tengeren túl egy nagy fa, annak volt háromszázhatvanhat ága, minden ágán háromszázhatvanhat kányafiú. Aki az én mesémet meg nem hallgatja, csípje meg mind az éjszaka.
Volt egyszer egy királyfi, az elment a szomszéd király házához látogatóba. Ennek a királynak volt három lánya. A legkisebbiknek volt egy szép kiskutyája. Ez a kiskutya olyan nagyon szép volt, hogy a királyfi nagyon megszerette. Meg is mondta a lányoknak, hogy sokért nem adná, ha a kiskutya az övé lehetne, de azok meg azt mondták, hogy ők is annyira szeretik, hogy semmiért oda nem adják.
De a királyfi a legkisebb királykisasszonnyal összebeszélt, s az odaadta neki a kiskutyát. Mikor már jó messzire volt a várostól, akkor jutott eszébe, hogy nem kérdezte meg, mi a kutya neve. Ő maga nem mert visszamenni, hogy megkérdezze, hanem a kocsist küldte.
Azt mondja neki:
– Eredj vissza, de okosan beszélj, mert mind a három királylány együtt lesz.
Visszamegy a kocsis, s azt mondja a legkisebbik királykisasszonynak:
– Felséges királykisasszony, azt üzente az, tudod már, ki, mi a neve annak, tudod már, kinek?
Azt mondja erre a királylány:
– Ahogyan vagy te, úgy vagyok én! Az a neve annak, tudod már, minek. Mondd meg ezt annak, tudod már, kinek!
A kocsis visszament a gazdájához, és megmondta, mit üzent a királylány. A királyfi ebből megértette, hogy Félsz a kutya neve, mert a lányok előtt se a kocsis, se a legkisebbik lány nem mert világosan szólni.
Cicamica
A cicamica fogott egy egeret. Addig-meddig, míg elszakította a farkát. Elmegy hozzá az egér, azt mondja:
– Adjál nekem farkincát!
Azt mondja a cicamica:
– Eredj, hozzál nekem a tehéntől tejcsikét, akkor adok neked farkincát!
Elmegy az egér a tehénkéhez.
– Te tehénke, adjál nekem tejcsikét, a cicamicának adom, cicamica ad nekem farkincát.
A tehénke:
– Eredj, hozz nekem a kaszástló szénácskát, adok neked tejcsikét !
Elmegy az egérke a kondáshoz szalonnáért.
– Kondás, adjál nekem szalonnát, adom kaszásnak, a kaszás ad nekem szénácskát, szénácskát adom tehénkének, tehénke ad nekem tejcsikét, tejcsik adom cicamicának, cicamica ad énnekem farkincát!
Azt mondja neki a kondás:
– Eredj, erről a fáról rázd le a makkot, akkor kapsz szalonnát!
Felment a kisegér a fára, lerázta a makkot. Lement, hogy a kondás adjon neki szalonnát. Felnézett a kondás, a fa legtetején látott egy makkot. Felment az egér érte, leszakította a makkot, de aztán leesett, megdöglött.
Fogott a macska két egeret, csinált nekik egy kis szekeret. Befogta az egereket, elindult utazni. Talált egy tojást. Azt mondja a tojás:
– Vegyél fel, cicamica komám! Elbír a szekered!
Na, aztán addig utaztak a tojás komával ketten, találtak egy kakast. Azt mondja a kakas:
– Hova mész, cicamica komám?
Azt mondja a cicamica:
– Errefele, ni!
– Vegyél fel!
– Ülj fel – azt mondja a cicamica -, elbír még a szekerem! Felült a kakas is. Na, találtak egy lovat. A ló mondja:
– Hova mész cicamica komám? Nem veszel fel?
– Felveszlek én, ló komám, ülj fel!
Felvette a lovat is. Addig utaznak megint, hogy megtalálták a bikát. Azt mondja cicamicának bika:
– Hova mész, cicamica komám? Vegyél fel!
– Ülj fel, komám – azt mondja -, elbír a szekerem!
Felült az is. Addig utaztak, mentek mendegéltek, hogy azt vették észre: hideg van. Házat , azt mondja, csak odafordítja a nádasnak a hátát, hadd süvöltsön rajta a szél.
Megcsinálták a házat, hideg volt nagyon. De nem jó helyre csinálták, az ördögök laktak ott. Elment három ördög egy este szlóni, hogy nem jó helyre csinálták a házat. Ott suttogtak az ablakban, nem mertek bemenni. A tojás koma beleült a zsarátba, a tűzbe. A rák koma belement a csuporba, a vízbe. A cicamica koma felbújt a sut tetejébe.
Odament újra a három ördög, hogy szóljanak: nem jó helyre csinálták a házat. Addig tanakodtak, míg az egyik ördög vállalkozott, hogy majd bemegy ő.
Ahogy bement, rágyújtana a pipára. A tüzet megkaparta, a tojás kilőtte a szemét. Szaladt az asztalhoz, vízhez, hogy megmossa a szemét. Ott meg elvágta arák az ujját, ahogy belenyúlt a csuporba. Onnan szaladt a sut tetejébe, hogy keres egy rongyot, beköti az ujját. Ott egy a macska belevágta a körmét a kezébe. Futott aztán kifele. Ahogy futott kifele, a kakas felugrott a fejére, összerugdosta. A ló meg két lábbal, püff-paff, hátba rúgta. Mikor az ajtón kijutott, a bika neki a szarvával.
– A kétágú vasvillával csak úgy döfölte a hátamat – mondja kint két társának. – Nagyobb ördögök ezek, hallod, mint mi vagyunk!
El is mentek, otthagyták cicamicáékat. Még most is élnek, ha meg nem haltak.
