Rövid mesék ovisoknak – Itt találod a meséket!
A varga, a szikra és a bab
Egyszer volt a világon egy varga, egy szikra és egy bab, ezek mind a hárman elmentek utazni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd.
Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab:
– Eredj, te varga, próbáld meg, át lehet-e menni.
– Én nem próbálhatom, mert nehéz ember vagyok, s beleesem; eredj átal te, bab!
– Hiszen én sem mehetek, mert én is nehéz vagyok; menj átal te, szikra, te úgyis könnyű legény vagy!
A szikrának nem kellett sok biztatás, felugrik a szalmahídra, de alig halad egypár lépést, meggyullad a szalmahíd, elég, s a szikra belepottyan a vízbe. Amint ezt a bab meglátta, akkorát kacagott, hogy menten kettérepedt. Nosza, a varga kapja a tűt s az árat, összevarrja, s egy nagy fekete foltot vet a babra. Aki nem hiszi, nézze meg, máig is ott van rajta a fekete folt!
A kiskutya meg a szamár
A szamár megirigyelte a kiskutya jómódját, hogy neki szabad a legszebb szobába is bemenni, a legszebb vánkosra is ráfeküdni, egész nap csak sétál, nem dolgozik semmit, mégis mindennek a lángját, a javát kapja, neki meg csak a kóró meg a tüske jut. Meg is kérdezte a kutyától:
– Mért szeret téged úgy a gazdasszony?
– Mert tudok farkat csóválni és két lábon szolgálni – felelte a kutya.
– Na, ez nem nehéz dolog – felelte a szamár -, majd én is meg próbálom.
Mikor nyitva volt a konyha, besomfordált. Két lábra állt, a farkát billegette, a lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. A gazdasszony megijedt, s a porolópálcával kiverte. A szegény szamár máig is töri a fejét azon, hogy miért kapott ő verést azért, amiért a kutya dicséretet.
A farkas, a róka meg a tyúk
Egyszer a farkas tyúkot hozott a szájában. Meglátja a róka. Kérdezi tőle:
– Honnan hozod ezt a tyúkot?
Azt mondja a farkas:
– Gadányból.
Ahogy kitátotta a száját, a tyúk elrepült.
Egy idő múlva a farkas is látja, hogy a róka is hoz egy tyúkot a szájában. Kérdezi:
– Hát te honnan hozod azt a tyúkot?
A róka jól összeszorította a fogát, úgy mondta:
– Görcsönyből!
A tyúk az ő szájából nem repült el.
A cinege beszéde
Mikor a tél a kis barátcinegét az erdőből a gyümölcsösbe szorítja, a kis madár ernyedetlen szorgalommal keresgéli eledelét ott, az ágak hónaljában, a kéreg repedéseiben: csupa alvó bogárság az, amely fának, virágnak, gyümölcsnek kártékony ellensége. Ekkor a kis cinege keresgélés közben így szól:
– Nincs, nincs, itt sincs!
Mikor pedig mégiscsak talál valami icipici alvó hernyócskát, petét vagy mást, akkor ezt mondja:
– Kicsit ér, kicsit ér!
De azért csupa szorgalom.
A róka és a farkas csikót vesz
Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól:
– Eladó ez a csikó?
Azt mondja a ló:
– Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva.
Azt mondja a róka:
– Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára.
A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevette. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka:
– Na, komám, ízlett-e a csikóhús?
A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott.