Mesék zöldségekről ovisoknak – Itt találod a meséket!
A répa
Volt egyszer egy kis ház, szép fehérre meszelt.
Előtte virágok, mögötte kicsi kert.
Mikor tavaszodott, így szólt az Apóka:
Nagyapó: – Várom a jó időt hosszú hetek óta.
Kimegyek a kertbe, ások meg kapálok,
Vetek sárgarépát, ültetek virágot.
Nagyanyó: – Az jó lesz, hogyha répát vet a kertbe,
Itt az ásó, kapa, ott meg a gereblye.
Nagyapó a kertet kapálta, öntözte,
Gyomlálgatta, amikor gizt-gazt látott benne.
Terebélyes bokor lett a répa nyáron.
Egyszer Apó így szólt:
Nagyapó: – Ősz jár a határon.
Kimegyek a kertbe, répát szüretelni,
Jó kövérre hízott nyáron valamennyi.
Örült Nagyanyóka, s így szólt lelkendezve:
Nagyanyó: – Bőven lesz majd répánk a zöldséglevesbe.
Nesze Nagyapóka! Fogd meg a kosarat,
És a sárgarépát hordd be mihamarabb!
Nagyapó a répát húzta…..Mindhiába.
Még csak hírmondó sem volt a kosarába.
Visszament a házba, így szólt:
Nagyapó: – Nagyanyóka!
A répát hiába húzom órák óta.
Nagyanyó: – No, majd én segítek! Gyere vissza apjuk,
mert a sárgarépát, bizony ott nem hagyjuk.
Nagyanyó megfogta nagyapó derekát,
Biztatta a répát:
(Nagyanyó) : – Gyökerem, gyere hát!
Húzták, ahogy bírták, húzták, ahogy tudták.
De a répát bizony, ki nem húzták.
Jött a kis unoka:
(unoka – Hát ti, mit csináltok?)
Nagyapó: – A répát akarjuk kihúzni, mint látod!
Nagyanyóval együtt próbálgatjuk régen,
Homlokomon csorog már a verítékem…
No, a kis unoka nem kérette magát,
Átfogta két karral, nagyanyó derekát.
Most már hárman húzták, ahogy csak tudták,
De a sárgarépát, bizony ki nem húzták.
Akkor jött a kutya:
(kutya- Vau! Mit csináltok?
Nagyapó: – A répát akarjuk kihúzni, mint látod!
Nagyanyóval együtt próbálgatjuk régen,
Homlokomon csorog már a verítékem.
Nosza a kiskutya nem kérette magát,
Két lábra állt, húzta unoka derekát.
Most már négyen húzták, ahogy csak tudták,
De a sárgarépát, bizony ki nem húzták.
Akkor jött a cica:
(cica- Nyau! Mit csináltok?
Nagyapó: – A répát akarjuk kihúzni, mint látod!
Nagyanyóval együtt próbálgatjuk régen,
Homlokomon csorog már a verítékem.
Nosza a kiscica nem kérette magát,
Két lábra állt, átfogta a kutya derekát.
Most már öten húzták, ahogyan csak tudták,
De a sárgarépát, bizony ki nem húzták.
Akkor jött az egér:
(kisegér- Cin-cin! Mit csináltok?
Nagyapó: – A répát akarjuk kihúzni, mint látod!
Öten próbálgatjuk immár réges-régen,
Homlokomon csorog már a verítékem.
Nosza a kisegér nem kérette magát,
Két lábra állt, húzta a cica derekát.
A cica a kutyát,
A kutya az unokát,
Unoka nagyanyót,
Nagyanyó nagyapót,
Most már hatan húzták, és bizony nem tréfa.
Ti is láthatjátok, itt a sárgarépa!
—
Móricz Zsigmond – Iciripiciri
Hol volt hol nem…
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kisökre,
rákaptak egy iciri piciri kistökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska ?
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének !
—
Visszajött a répa
Igen nagy hó esett, a völgyeket, a hegyeket mind magas hó takarta. A nyuszinak elfogyott az ennivalója, útnak indult hát, hogy szerezzen valamit.
Egyszer csak boldogan kiált fel a nyuszi:
— Hohó! Két répát találtam!
Megette az egyik répát. Maradt még egy. Azt gondolta a nyuszi: Nagy a hó, hideg az idő. A csacsi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt a nyuszi a csacsi házához, hanem a csacsi nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a csacsi házában. Azért nem volt otthon a csacsi, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy nagy, édes krumplit, örömmel hazavitte. Belépett a csacsi a házába, meglátta a répát, csodálkozott nagyon:
— Hát ez hogy kerül ide?
A csacsi megette az édes krumplit, aztán azt gondolta: Nagy a hó, hideg az idő. A bárányka otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt a csacsi a bárányka házához, hanem a bárányka nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta a bárányka házában. Azért nem volt otthon a bárányka, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy káposztát, örömmel hazavitte. Belépett a bárányka a házába, látta ám a répát, csodálkozott nagyon:
— Hogy került ez ide?
A bárányka megette a káposztát, aztán azt gondolta: Nagy a hó, hideg az idő. Az őzike otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt a bárányka az őzike házához, hanem az őzike nem volt otthon. Letette a répát, s otthagyta az őzike házában. Azért nem volt otthon az őzike, mert ő is ennivaló után járt. Talált is egy karalábét, örömmel hazavitte. Belépett az őzike a házába, látta a répát, csodálkozott nagyon:
— Hát ez hogy került ide?
Az őzike megette a karalábét, aztán azt gondolta: Nagy a hó, hideg az idő. A nyuszi otthon van, bizonyára nincs mit ennie. Elviszem neki ezt a répát, hadd lakjék jól!
Szaladt az őzike a nyuszi házához, hanem a nyuszi már jóllakott, és aludt édesen. Az őzike nem akarta felébreszteni a nyuszit, letette hát a répát, s otthagyta. Felébredt a nyuszi, s nagyra nyitotta a szemét csodálkozásában:
— Ejnye, visszajött a répa! Nohát! — gondolkozott egy keveset a nyuszi, s hamar kitalálta, hogy csak a barátai hozhatták neki ajándékba.
