Rövid tavaszi versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Kányádi Sándor: Májusi mondóka
Kőről kőre bukfencezik
a patak.
Ágról ágra röppennek a
madarak.
Dombról dombra száll a szellő
szaporán.
Nyáj kolompol a szelíd domb
Oldalán.
Benépesül. Zeng, zsibong a
nagy határ,
kapaélen jár táncot a
napsugár.
Ég a munka. Mindenkinek
dolga van.
Csak a juhász s a pacsirta
furulyázik gondtalan.
—
Végh György: Virághozó április
Elmúlt a tél, itt a tavasz,
minden bokor újra éled,
a földből a virágokat
előhúzzák a tündérek.
Április is segít nekik,
megáll minden kicsi fánál-
virágot tűz mindenhová:
tavasz van ott, merre járt már.
Virágot hint a friss szélbe,
száll a színek zivatarja-
s merre elmegy, a kopár föld
virágoktól tarkabarka.
—
Donászy Magda: Almafa
Almafa! Almafa!
zöldüljön az ágad!
Vedd magadra
ékes tavaszi ruhádat!
Itasd meg, etesd meg
Mézeddel a méhet!
Zizge zümmögésük
Új alma ígéret.
Arany trombitával
Szól a nap az ághoz:
Almafa! Levelezz!
Almafa! Virágozz!
—
Vasvári István: Tavasz
Szél, szél, szél, tág tavaszi szél.
Kertek alján barna dongó vígan döngicsél.
Ág, ág, ág, rügyet bontó ág.
Fürödnek az ezüst tükrű tóban a kacsák.
Ég, ég, ég, az ég tiszta kék.
Totyognak a kotlós mellett puha kiscsibék.
Zöld, zöld, zöld, minden csupa zöld.
Vidám daltól, friss kacajtól tündöklik a föld.
—
Füzesi Magda: Tavasz
Ha elillan február,
zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.
Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.
Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.
