Állatos versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Macskamama kiscicája
Macskamama kiscicája
kikukkantott a világba!
a szobából a konyhába,
a konyhából a tornácra,
a tornácról a kisudvarra,
a kisudvarról az utcára!
Nem vigyázott magára,
belelépett a sárba!
Megszidta az anyukája:
Ne lépj többet a csúf sárba!
Háztető a macskajárda!
Ott jár-kél a macskanép,
ha sétára vágyik épp!
—
Kvitkó: Fecske
Puha fészek melegén
fiatal kis fecske
kíváncsian egyre csak az
édesanyját leste.
Kicsi fecske csivitel
kora reggel óta
“Mondd anyuka, hogy legyek
jó fecske-fióka?
Sárból hogyan tapasztunk
fészket ilyen szépen?
S hol a napfény, mikor
felhő van az égen?
Ősszel hová repülünk
olyan nagyon messze?
S mondd, ott túl a tengeren
hegy és folyó lesz-e?”
Csicsereg és kukucskál
jobbra-balra szerte,
felröppen agy szúnyogért
s ni, már le is nyelte.
“Jól csináltad fiókám
éppen ahogy kellett.
Majd megtanulsz minden mást is
édesanya mellett.”
—
Hol lakik a halacska?
Hol lakik a halacska?
A lakása tavacska.
Tenger, folyó, kék patak,
lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik, vízben kel,
vízi nótát énekel.
Vízből van a párnája,
Buborék a labdája.
—
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház.