Télapós dalok ovisoknak – Itt megtalálod!
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
“Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!”
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja: “Süt még nap a nyáron!
—
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
—
Pattanj pajtás, pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne, dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
—
Téli este, holdas este,
halkan hull a hó.
Téli este, holdas este,
siklik egy szánkó.
Itt egy ablak, ott egy ablak,
halkan kinyílik.
Kis cipőbe, nagy cipőbe,
ajándék hullik.
Másnap a sok gyermek arca
csupa ragyogó.
Vígan mondják: “Itt járt a jó
öreg Télapó!”
—
Szívünk rég ide vár,
Télapó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát!
Hulljon rá pihehó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télepó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télepó, gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
