Versek ovisoknak a csaladrol – Itt megtalálod!
Arany János: Növünk együtt
Soknak lettem már, hogy élek,
A szemében szúró tüske:
De van még egy kicsi lélek,
Aki rám hiú és büszke.
Ez, hogy nevem is volt “hurcán”,
Most eszmél csak, most tanulja:
S lesi már, ha megy az utcán,
Rámutat-e mások ujja.
Eddig együtt voltunk gyermek,
Én másod -, ő első ízben:
Épűltek fa-tornyok, termek,
Pacskolódtunk porban, vízben.
De, hogy ő nőtt, én is nőttem;
Alig ismerünk egymásra:
Ő kisasszony lett előttem,
Én meg neki óriássa.
No, engedjük kedvét telni,
Ha okos lesz, majd elhagyja; –
Legalább még nem szégyelli
Hogy én voltam… a nagyapja.
—
Gazdag Mercédesz Fruzsina – Családi ebéd
Megterítve az asztal
Az egyik tálca tele sajttal
Gyümölcshegyek állnak
A meleg kandallónál nem fáznak
A hóember kint áll a répáját megette
A jó hangulat a házat belepte
A finom süteményillat bejárja a szobát
A család lassan felállítja a fát
Megy a csacsogás és dalolás
Később jöhet majd a csomagolás
Vége már az ebédnek
Jöhetnek a meglepetések.
…
Andrea Dreath – Szüleimnek
Holdsugár vezetett, amikor születtem,
csillagos éj volt, csend honolt felettem.
Égbolt kapujából nyílt az én világom,
tavasznak legelső, március havában.
Siettem hozzátok, hiszen úgy hívtatok,
hallottam a vágyó, minden gondolatot.
Hittétek, imára a válaszok nem késnek,
most jött el ideje a csodás teremtésnek.
Édesanyám, szíved máris velem táncol,
pedig testedben még fájdalom lángol.
Édesapám, közénk semmi nem ver éket,
gyors vágással fontál örök köteléket.
Lesztek tanítóim ezen szép világon,
minden tudásotok birtokára vágyom.
Haladunk majd együtt a Teremtő tervén,
s leszek tanítótok a szeretet nyelvén.
