Ballagási versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Óvó néni várt énreám
Óvó néni várt énreám,
mikor ide érkeztem.
Búcsúzkodni tőle nehéz,
bizony nem megy oly könnyen!
Mikor sírtam ki volt velem?
Ki törölte könnyes szemem?
Ki tanított szépre, jóra,
mintha édesanyám volna?
Nem várt érte köszönetet,
egész szívét adta nekem!
Elfeledni nem is tudom,
hiszen én is szeretem!
Rá gondolok, később sokszor,
míg a táskát cipelem!
Tudom vége a játéknak,
már a komoly munka vár.
De ha néha elfáradok,
két karja majd visszavár!
Donászi Magda: Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
Tóth Juli: Óvodai búcsúzó
A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.
Óvónéni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.
Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.
Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától
Hej óvoda, óvó nénik,
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk!
Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni.
A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor.
Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk.
Bihari Klára: Válás az óvodától
Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.
Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.
A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Három éves múltam éppen.
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég a tortámon.
Gyorsan szálltak el az évek.
Már nem sírok, nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, s elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke.
Óvó nénik, kispajtások –
néha azért visszajárok.
