Hóember versek ovisoknak – Itt találod a verseket!
Csukás István
Dal a hóemberről
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából.
Lába nincs, de minek is, ha
így sem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
Megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre.
Seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
El is mehetne, ha tudna,
véle bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
Bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
Mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
El is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
—
Pápai Ildikó
Hóbarátok
Golyó, golyó, golyóbis,
azt hiszem, legalább is,
olyan mint egy emberke,
pont, pont, vessző, vesszőcske,
ahogy körbe rajzolom,
Kövér lesz, ha akarom,
vagy soványra sikerül,
majd a végén kiderül.
Lényeg az, hogy mosolyog,
álldogál, nem tántorog,
rossz fazék a fejébe,
régi seprű kezébe,
sárgarépa nagy orra,
így minden gyerek tudja,
s ha meleg a december, hát
firkából lesz Hóember.
—
Donászy Magda
Hóember
Hóna alatt seprűt szorít,
pedig nem is sepreget.
Bizony ésszel fel nem éred,
ez az ember ki lehet.
Hóval, faggyal nem törődik,
tűri némán, szótlanul,
De mikor a tavaszt érzi,
mint a patak, könnye hull.
—
Osváth Erzsébet
A három hóember
Körös-körül
hótenger.
Rajta három
hóember.
Oly egyforma
mind a három,
mint tojások
a vásáron.
Barátkoznak a
varjakkal,
a rigókkal,
cinegével.
Villanyokként
világítanak
sötét este,
sötét éjjel.
Hósubában
sosem fáznak.
Hógombócot
vacsoráznak.
—
Enyedi György
A hóember
Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.
Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon – még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.
Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?
