Népi gyermekjátékok ovisoknak – Itt megtalálod!
Itt a macska, hol a macska
Körbeülünk a földre és felhúzzuk a térdünket. Kiválasztunk egyet keresőnek, aki a körön kívül áll, mi pedig fogunk egy csomóra kötött zsebkendőt, és felhúzott térdünk alatt azt adogatjuk körbe, csúsztatjuk át egymás kezébe. A zsebkendő a macska, a csúsztatás közben mind mozgatjuk a kezünket, hogy a keresőnek nehezebb legyen megtalálni, hol van éppen. Közben mondjuk:
Itt a macska, hol a macska, itt a macska, hol a macska!
A keresőnek meg kell találnia a kendőt: akinél megtalálja, azzal cserél, az lesz az új kereső.
—
Láncfogó
A játék előtt kijelöljük a játékteret, hogy meddig lehet szaladni, és kiolvassuk vagy másképpen kijelöljük a fogót; ő a halász. A többiek – a halak – szaladnak előle, mert akit megfog, az is halász lesz. Ketten összefogott kézzel futnak, és a következő megfogott is csatlakozik hozzájuk. Újabb halak megfogása eleinte nehezebb, mert ahány fogó van, annyifelé akar futni, a megfogás pedig csak akkor érvényes, ha a halászok nem eresztik el egymás kezét. Később, ahogy hosszabbodik a lánc, könnyebb lesz, és az utolsó halakat már kényelmesen bekeríthetik és elfoghatják.
—
Ostorcsapó
Füves helyen játsszuk, ahol nem okoz gondot, ha valamelyikünk elesik. Láncba kapaszkodunk, és futva elindulunk arra, amerre az elöl álló vezet minket. Az erre kanyarodik, arra kanyarodik, egyszercsak hirtelen megáll, megtámasztja a lábát, és meghúzza a láncot. A többiek éleset kanyarodnak, a vége pedig kicsapódik: az utolsóknak ügyeskedniük kell, hogy el ne essenek!
