Pedagógusnapra vers ovisoknak – Itt találod a verseket!
Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!
Ünneplőben van ma az osztály:
a tanterem, a gyerekek.
Jókedvű fák játékos lombja
az ablakokba integet.
A lárma, a zaj elhal lassan,
pisszenés sincs, oly nagy a csend.
Oly nagy a csend és oly szokatlan,
mintha nem lenne senki bent.
Egyszerre csak nyílik az ajtó,
tanítónk arca felderül.
Tarka, mosolygós csokrok várják
szótlan, meleg üdvözletül.
Karmester nélkül zeng az ének.
Sok gyermekhang szárnyra kap.
Madárdal kíséri a kertből…
Igazi ünnep ez a nap!
—
Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szíve.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.
—
Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel…
Ma nem tanulni jöttünk.
Ma szívünk ünnepel.
A hálát, amit érzek:
miképpen mondjam el?
Szétszáll a szó a szélben,
habár mélyről fakad,
s e nyíló rózsa élte
pár nap vagy óra csak.
Emlékek kötnek össze:
szavak, számok, betűk.
Utunk, akárhová visz,
követnek mindenütt.
Emlékünk egyre több lesz,
tudásunk mind nagyobb,
Hálás szívvel köszöntünk
tanárt s ünnepnapot.
—
Donászy Magda: Tanítómnak
Szép virágcsokromnak
Köszönt minden szála,
Nem fáradtál annyit
Év közben hiába.
Oktattál, neveltél,
Oly türelmes voltál,
Velem együtt köszönt
Lásd az egész osztály.
Taníts még sokáig
Új szavakra szépre ,
Őrizzen meg köztünk
Örökre a béke.
—
Donászy Magda: Tanítók napja
Köszönöm virágok,
hogy kinyíltatok.
Még szebbé tettétek
az ünnepnapot,
a tanítók napján;
mert a szó nehéz,
tudásért, jóságért,
bármit mond: kevés.
Helyettük beszéljen
szótlan szirmotok.
Köszönöm virágok,
hogy kinyíltatok.